Gyermek 1,5 évesen : 

Tudja, hogy a tárgyak az ő észlelése nélkül is léteznek, u.e. vonatkozik szüleire is - nem reagál szorongással eltűnésükre mert tudja, hogy hamarosan visszatérnek. Az önálló járással /karját oldalt tartva/ a gyermek elvágja az anyatesthez fűző "köldökzsinórt", szalad.

Dacosságát egyénisége érdekében veti be, mintha függetlenségét hangsúlyozná. Önállóság /adjuk meg a kísérletezés lehetőségét, alkalmat a tanulásra, hagyjuk tapasztalatot szerezni, ne óvjuk mindennemű veszélytől, de ne is sarkalljuk állandóan teljesítményekre, mert elbátortalanodik/ és önbizalom /bátorítsuk, éreztessük vele, hogy megbízunk benne/- csökkenti a dacot. Dührohamai célja, hogy felhívja magára a figyelmet, de he látja, hogy már nem figyelünk rá, hamarosan abbahagyja.

Gyakran használja a "nem" szót, még ha igenre is gondol. Így jelzi, határozott és méltánylandó elképzelésekkel rendelkezik a világról, éberen őrködik tárgyai felett.

sikerül időben szólnia, hogy bilire vagy vécére vihessük, vagyis napközben szobatiszta /2 éves korig, de átmeneti visszaesés előfordulhat/. Akkor segíthetjük elő leghatékonyabban a folyamatot, ha kezdettől fogva a legnagyobb természetességgel viszonyulunk a kérdéshez, nem erőltetjük a bilizést. Kezdetben a székelés első jeleinél ejtsünk róla néhány szót azokkal a szavakkal, amelyeket ő is használni tud, ha bilire akar menni pl. "Lilinek kakilnia kell?" Az esemény utáni rendszeres érdeklődésünk kelti fel az érdeklődését a folyamat iránt, amit eddig magától értetődőnek tartott. Eztán már maga hívja fel a figyelmünket, látván, hogy a dolog érdekel bennünket. Ekkor már nincs szükség rendszeres rákérdezésre, mert így a későbbiekben nem maga figyel fel az inger jelentkezésére, hanem a figyelmeztetés hatására mechanikus szokás alakul ki. Segít a szobatisztaság kialakulásában, ha ő maga is aktív résztvevője a teendőknek: maga veheti elő a számára is elérhető helyen tartott bilit, maga öntheti ki, maga húzhatja le a WC-t, maga teheti vissza használat után a helyére a bilit. Segít továbbá az előlegezett bizalom is: néhány siker után a nap egy részében nem adunk rá pelenkát, de vigyázzunk, ne burkolt követelésnek hasson szándékunk. Az elismerés fontos, de ne zengjünk dicshimnuszokat minden kakilásnál. Ha ugyanis a kicsi úgy érzi, hogy a dolog olyan értékes, érthető módon nehezen válik meg tőle. Hőstettnek tekinti elért sikereit, érdeklődik a széklete iránt, sőt meg is szeretné fogni. Tapintatosan próbáljuk elterelni a figyelmét, eleinte hagyjuk a bilit a fürdőszobában, később ő maga segédkezhet a vécé lehúzásánál.

Ügyesen emeli szájához a kanalat, képes választani, melyik ruhadarabját szeretné felvenni. Készítsünk ki két egyforma minőségű és stílusú ruhadarabot /valójában tehát nekünk mindegy lesz, hogy melyiket választja/, mutassuk meg neki mindkettőt és kérdezzük meg, mit szeretne ma felvenni. Lehet, hogy kezdetben tétován fog csak az egyikre mutatni, de vegyük komolyan jelzését. Beszélgessünk a felvételre szánt ruhadarabok színéről, mintáiról, arról, hogy miért kell aznap éppen ilyen ruhát felvenni. Nyugodtabban fog egy helyben ülni míg öltöztetjük, ha zokniját kis meglazítás után önállóan leveheti, ha nadrágját kigombolás után letolhatja, ha ingének ujját lerázhatja magáról, mi pedig dicsérettel nyugtázzuk ügyességét. Ha megmutatjuk, hogyan kell kinyitni a cipzárt, utánunk csinálja, ha kérjük, hogy hozzon oda valamit, odahozza.

Csoportosít hasonlóságok és különbözőségek alapján. Több tárgyat ugyanazzal a szóval jelöl, ha egy vagy több tulajdonságuk közös - általánosít /pl. labda, alma, kő - kerek, tehát "labda"/. Magukat a tárgyakat meg tudja különböztetni egymástól. Le tudja öblíteni a kezét a vízcsap alatt.

Megismeri magát a tükörben. Ha észrevétlenül egy piros pontot rajzolunk az orrára, már a saját orrához nyúl meglepetésében, nem próbálkozik a tükörkép megfogásával.

Elkezd magáról beszélni, bár még sokáig csak harmadik személyben /pl. Lili éhes, Lili inni/. Gyakori, hogy nevet talál ki magának, s zajosan tiltakozik, ha valaki másképp szólítja. Mi semmiképpen ne beszéljünk hozzá ezen a "nyelven", így nehezében tanulja meg a helyes szóhasználatot. Szavak révén fokozatosan ellenőrizni képes saját cselekedeteit /pl. miután megtanulta a "pá-pá"-t, szívesebben megy el szüleitől. Ha már ismeri a "jó éjt" szavakat, könnyebben nyugszik bele a lefekvésbe. Úgy viselkedik, mintha szavakkal uralná a helyzetet, mintha senki sem kényszerítené ágyba bújásra. A beszéddel ki tudja kerülni a veszélyes helyzeteket úgy, hogy óvó-intő szavakat ismételget önmagának /pl. kinyújtja a karját a fűtőtest felé, hogy megérintse, majd azt mondja, "forró", és visszahúzza a kezét. Amíg e szót nem ismerte, szülői intés kellett ahhoz, hogy a késztetést meggátolja/.

Kíváncsiságának megfelelően szeretné ismerni a környezetében található tárgyak, személyek nevét. Folyamatosan mutogat mindenre, ami a lakásban található, és közben kérdőn néz ránk, szeretné tőlünk hallani a tárgyak nevét, még akkor is, ha már aznap sokszor hallotta. Szinte mindent megért a felnőttek beszédéből, és néha meglepetten tapasztaljuk, hogy mennyi olyat tud, amire korábban nem is gondoltunk.

Egyszer alszik napközben, általában délután.

Napközben egyre több a konfliktus anya és gyermeke között, sok tiltás veszi körül a kicsit és a feszültség éjszakai sírás formájában törhet elő. Jelentkezhetnek az első félelmek, furcsa árnyékok, éjszakai zajok és számtalan érthetetlen félelmetes jelenség. Vágyait külső tényezők szabályozzák, kinövi idegenkedős korszakát.

A gyerekek "megtűrik" egymást: még nem játszanak együtt, de általában ugyanazt játsszák külön-külön.Megjelenik a szerepjátékok első, kezdetleges formája /2 éves korig/: kicsinyünk párbeszédeket rögtönöz, s ezekbe gyakran a szülőket is bevonja. Mindennapi életét játssza el babáival, plüssállataival /eteti, pelenkázza, lefekteti őket/, szüleit utánozva próbálja ki, milyen érzés a másik oldalon lenni. Ezek a szerepjátékok burkoltan a gyerekben zajló lelki harcokat és konfliktusokat is megjelenítik.

hajlandó osztozni kellemes tevékenységekben, ad kedvenc ételéből is

játékai: rajztábla /meséltessük el vele, mit ábrázol a rajza/, falra helyezett/földre leterített óriási papír, amire szabadon rajzolhat, gyurmázás /erősíti az ujjízületeket/, homokozó, csúszda, hinta, mászóka /utóbbi három fokozottan balesetveszélyes, főként ha nyirkos és csúszós, kiálló szögek "díszítik", a gyerek lógó ruházata- öv, sál, kapucni beleakad/, három-, ill. négykerekq. bicikli, hintaló, játék telefon, képeskönyv lapozgatása /ne csak a látnivalókat vegyük számba, kérdezzünk rá olyasmire is, ami a képen közvetlenül nem látható: pl. Mi van a ház mögött?, Mit csinál a néni a tejjel? Ezzel hozzájárulunk szókincsének bővüléséhez, megmozgatjuk a fantáziáját. Utánozzuk a különböző hangokat, pl. állatokét/, az építőkockákból hármat-négyet is egymásra helyez.

Gyermek 2 évesen : 

 

Intenzív növekedési szakasz, többet eszik.

 

Felbukkan az "én" fogalma, a kicsit egy ideig jobban foglalkoztatják a horzsolások, vágások, dudorok. Korábban elintézte néhány könnycseppel, most azonban a ragtapaszok korát éli. Alig látszó horzsolásokra, vélt karcolásokra ragasztgatja és rögtön úgy érzi, hogy "meggyógyult", e varázslatos cselekedet helyreállítja teljességét, azaz személyiségét.

 

képes arra, hogy néhány percig várjon, megérti, eltart egy kis ideig, amíg pl. szülei megkenik neki a vajas kenyeret, az illemszabályok betartására azonban még nem fogékony: nem bírja kivárni pl. míg a többiek is befejezik az étkezést.

 

Csupán a látványos célok iránt fogékony. Nem jelent pl. gondot kivárni a sütőben lassacskán aranysárgára sülő süteményt. Más a helyzet, ha tömött orvosi rendelőben kényszerül vég nélkülinek tűnő várakozásra. Egy-egy ünnep közeledtével még a legtürelmesebb baba is elveszíti önuralmát, annyira áhítozik a várva várt esemény iránt.

 

Jó megfigyelő, olyan részleteket lát meg, ami felett a felnőtt átsiklik /pl. a törpe sapkáján nincs ott a toll, amit az előbbi képeken még viselt/. Fáradhatatlanul keresi az okokat, egyetlen tárgy sem érdektelen számára. Olyan buzgalommal és energiával elemzi a papírkosár, szemétláda, ruhásszekrény, komód stb. tartalmát, ami egy egész archeológiai expedíciónak is dicsőségére válna.

 

Nehezen érti az ilyen fogalmakat: tegnap, ma, holnap. Úgy segíthetünk, ha megtanítjuk a várakozási idő értelmes eltöltésére.

 

Jól fejlett az egyensúlyérzéke, járása magabiztos, előre tud hajolni, hogy valamit felvegyen és már nem bukik orra. Lépcsőzésnél minden egyes fokra mindkét lábát ráteszi. A kéz bonyolultabb elfordító mozdulatokat is tud végezni /pl. ajtót nyit, lecsavarja az üveg tetejét/, a zoknit, cipőt, kesztyűt egyedül veszi fel és le.

 

Időközönként szívesen játszik magában is /fejlődik ügyessége, alkotókedve, fantáziája, logikus gondolkodása, figyelemösszpontosító készsége, kitartása/. Csak akkor kezdeményezzünk új játékot, ha neki nem jut eszébe semmi. Ha túlságosan sok játék veszi körül, fékezően hathat a fantáziájára, ezért igyekezzünk egyszerű játékot venni, készíteni neki, amiből sok mindenfélét tud csinálni. Ha a tökéletesen megkomponált játékot mindössze fel kell húznia a játék hamar unalmassá válik. Ha minden nyaffantásra ugrunk szórakoztatni őt, ha feladatokkal terheljük túl, nemcsak fárasztjuk, ingerültté tesszük, de szétszórttá is. Mert ő másképp játszana, ha nem helyette építenénk fel a várat, raknánk össze a legót, öltöztetnénk a babát.

 

A rombolás a játéktanulási folyamat fontos eleme. A részeket kelt megismernie ahhoz, hogy megértse, minden rész egy egészhez tartozik. Ezután kezd el építeni, összerakni, rendezni. Ilyenkor ne zavarjuk meg /ha segítségre van szüksége, úgyis szól, de akkor is először csak tanácsot adjunk/. Tanakodik, problémát old meg. Kísérletezzen és tévedjen is- abból tanul a legtöbbet, a mi dolgunk annyi, hogy ügyeljünk testi épségére. Ne mondjuk folyton előre: megszúr, becsípi a kezed, leesel- inkább legyünk résen, hogy erre rá is jöjjön- meg nagy baj se legyen belőle.

 

Elkezdi a gyűjtögetést /pl. hazacipeli a játszótérről az első követ, fadarabot stb. és nem engedi, hogy kidobjuk. Ez így folytatódik sokáig, csak a gyűjtemény tárgyai változnak. Tartsuk tiszteletben "kincseit", ne éreztessük vele, hogy számunkra ezek a dolgok egyáltalán nem értékesek. Készítsünk közösen tárolóalkalmatosságokat a gyűjtemény számára /pl. zsebes falvédő, gyufaskatulyából összeragasztott fiókos szekrényke/. Ha feltétlenül selejtezésre van szükség, együtt végezzük, elvégre az ő tulajdonáról van szó.

 

Az ismerős dolgok nevét tudja és értelemszerűen használja. Beszédére jellemző a halandzsázás. Rengeteg szót ismer már, és elég jól ejti ezeket, de egymás mellé még nehezen illeszti őket. Ezért az egyes szavak közé félig kimondott szavakat vagy szótagokat mond dallamosan, hogy jól megértsük, mutogatással kíséri mondandóját. Átmeneti dadogás előfordulhat /4 éves korig/: a kicsinek hirtelen több a mondanivalója, mint amit az adott pillanatban szavakba tud önteni, gondolatai előbbre járnak, mint a nyelve. Ne vágjunk a szavába, ne ismételtessük el vele "rendesen" a mondatot, mert így a figyelmét a beszédre irányítjuk, ami erősítheti a beszédzavart. A beszédfejlődés normális jelenségéről van szó, ami magától elmúlik.

 

Minden tevékenységére rengeteg odafigyelést és megerősítést igényel. Az igazi jutalom, ha érdeklődünk iránta és tevékenysége iránt, a nehézségek láttán oldja szorongását, míg a tárgyi jutalom anyagiassá nevelheti.

 

Sírásának okai /3 éves korig/: félelem létező és elképzelt dolgoktól, elválás miatti szorongás stb.

 

Élvezettel mos kezet.

 

Kutacsai teljesen összezárultak. Befejeződött tejfogazatának kialakulása /2,5 éves korig/. Elkezdhetjük a fogmosást. Korábban nem ajánlatos, mivel abban az életkorban a fogzománc még nagyon sérülékeny. Érdemes felkeresni a fogorvost, hogy első alkalommal csak ismerkedésre és ne kezelésre kerüljön sor, így a későbbiekben sem fog félni. Soha ne csapjuk be, ha fáj a foga, ne mondjuk azt, hogy csak megnézik és nem csinálnak semmit. Jobban elfogadja a helyzetet ha őszintén és játékosan felvilágosítjuk.

 

Boldog ha engedjük, hogy segítsen: elrámol, segít teríteni. Ne kényszerítsük, csak ha ő ajánlkozik, de mondjuk el neki, hamarabb végzünk és több idő marad a játékra, ha segít /ez persze eleinte nem így lesz/. Ha nem úgy sikerül neki, ahogy eltervezi /ezek is hasznos tapasztalatok, amelyek megtanítják arra, hogy magától kell megoldást találnia/, ne magyarázzuk túl a dolgot, ne is kritizáljuk, könnyen elmegy a kedve a továbbiaktól. Az sem jó taktika, ha megmutatjuk, "hogyan kell csinálni". A felnőtt ügyessége, gyorsasága éppen arról győzi meg hogy neki ilyesmivel kár próbálkoznia. Áthidaló megoldás lehet, ha előre összeírjuk, miben tudna legalább részben hatékonyan segíteni /pl.- a későbbiekben fokozatosan- a vásárolt élelmiszerek kipakolása, helyre rakása, az elmosott evőeszközök csoportosítása, a szennyes színek szerinti szétválogatása, a zsebek ellenőrzése mosás előtt, nem maradt-e bennük papír zsebkendő, a zoknik párosítása, süteményformázás stb/. Tegyük játékossá a házimunkát /pl. elrejtünk a szennyestartóban néhány játékot, amit válogatás közben talál meg/. Fontos, hogy megismerkedjen valamennyi házimunkával, és megtapasztalja, milyen fontos, hogy valamilyen módon mindenki kivegye a részét a tennivalókból.

 

Meg tudja mondani a vezetéknevét, kb. 200 szót ismer.

 

Általában 11-12 órát alszik éjjel és 1-2 órát nappal.

 

Már sok mindent tud a világról, de ismeretei hiányosak, az okok, összefüggések zöme rejtve marad előtte. Kicsi, kiszolgáltatott, nem csoda ha szorong. Valóságérzete még nem elég erős ahhoz, hogy biztosan ítéljen és bizonyos jelenségeket kizárjon a való világ képéből. Hiányzó tudását képzelete pótolja, a világ eseményei felzaklatják. Félhet a sötéttől, neszektől/zörejektől, villámlástól, mennydörgéstől, különböző háztartási gépektől, attól, hogy eltéved, megsérül stb., a képzeletében megjelenő dolgoktól: szörnyektől, szellemektől, boszorkányoktól stb. Hajlamos arra, hogy élőlénynek tekintsen tárgyakat, akár árnyakat, ha azok mozognak vagy felépítésükben hasonlítanak az emberhez, az általa ismert állatokhoz. Ha jól megfigyeljük, játékával feltárhatja, elmesélheti nekünk, mi foglalkoztatja, mitől szorong. Szinte minden gyereknek van "mumusa" ebben a korban. Segít az elűzésében egy plüssállatka, aki majd távol tartja a mumust, míg pl. a gyerek alszik. Beszéljük, magyarázzuk meg félelmeit.  Növekszik önbizalma, ugyanakkor érzékenyebbé is válik. Szégyenkezés, sértődés, kudarcérzés, harag, féltékenység vagy ellenszenv mind-mind felkavarhatja.

 

Rájön, hogy nem megfelelő viselkedéssel fel tudja hívni magára a figyelmet, teszteli a szülőt, hogy vajon mit vár el tőle. Érzi, hogy van egy határ, ameddig elmehet, de próbálgatja, hol is az. Dührohamai /kétségbeesés és nem rosszaság áll a háttérben: szeretne eleget tenni szülei kívánságának, másrészt viszont saját akaratát követné. Élvezi, hogy van saját akarata, ugyanakkor félelmet kelt benne, hogy már nem képez egységet szüleivel/ esetén hagyjuk, hogy kitombolja magát /de mindenképpen maradjunk a közelében/, esetleg igyekezzünk elterelni a figyelmét, ne bocsátkozzunk meddő küzdelmekbe, de ne is tűrjük el jeleneteit. Mielőtt a beszéd és a gondolkodás felváltja a cselekedeteket, a gyermek még fizikai eszközökkel vezeti le indulatait, értelme nem elég fejlett az önfegyelem szolgálatára. Nem tudja, hogy a vereség nem végleges /pl. a kockatornyot ebéd után tovább lehet építeni/. Számára csak a "most" létezik, mert az idő múlásával még nincs tisztában.
- sokszor túl sokat kívánunk tőle, túl sok tilalom veszi körül, állandóan rászólunk. Nehezebb, de hatásosabb rávezetni a gyereket arra, hogy mit lehet és azt hogyan
- próbáljuk kiküszöböl ni az összeütközési pontokat /pl. féltett dolgainkat tegyük magasabb polcra. A szemmagasságban levő tárgyak kihívásának nehéz ellenállni/.
- az is kihozhatja a sodrából, ha választás elé állítjuk. Ez ugyanis azt jelenti, hogy az egyikről le kell mondania.
- ha úgy kezeljük, mintha még kisbaba lenne, állandóan lázadni fog ellene
- ha fáradt, képes elmenni a szülői türelem végső határáig. Ilyen esetekben ne követeljünk, hanem kérjünk vagy valamilyen kedveskedéssel, témaváltással, kerülővel próbáljuk elérni célunkat /pl. el kell mennünk fürödni, hogy mielőbb mesélhessek/.
- legyen valamilyen tervünk a gyerek fegyelmezését illetően. Ha csak akkor gondolunk erre, amikor a beavatkozást igénylő szituáció előállt, könnyen hozhatunk rossz döntést /a fegyelmezés nem a büntetéssel egyenértékű, sokkal inkább nevelés, tanítás. A szidás, büntetés, büntetéssel való fenyegetőzés, tiltás nem megfelelő módszer. Mivel csak fokozná a dacot, a gyerek egyre makacsabbá válna, rászokna az állandó "nem"-re, esetleg akarata, önálló szándéka sorvadna el/. Éreztessük vele cselekménye logikus következményeit /pl. az elrontott játékot többé már nem lehet használni/. Próbáljuk megérteni, mi a baja, mi hiányzik neki, mi foglalkoztatja. Neki is lehetnek nehezebb napjai, időszakai, ahogy nekünk is vannak. Ha őszintén keressük a megoldást, igyekszünk megérteni őt és próbáljuk tapintatosan átsegíteni a nehéz időszakain, akkor nem a fáradtságot fogjuk érezni, hanem az eredmény láttán jóleső öröm tölt el minket is, gyermekünket is. Ha dühe jogos, ismerjük el, közöljük azt is, elfogadjuk az indulatait, szeretjük akkor is, ha ő mást akar, mint mi. Ha nem érezzük jogosnak, akkor is tudnia kell, a cselekedetét és nem őt ítéljük el.
Segíthet a humor is a helyzet rendezésében, azt se titkoljuk el, ha mi is fáradtak, türelmetlenek vagyunk. Ne törekedjünk arra, hogy mindig nekünk legyen igazunk. Meglepő eredményeket hoz, ha a gyermekhez hasonló mértékletes kitöréssel /ellendac/ reagálunk "színjátékára". Enyhül a feszültség akkor is, ha leteszünk arról, hogy mindenáron érvényt szerezzünk álláspontunknak. Próbáljunk kompromisszumot kötni. Ha jó a kapcsolatunk, meglesz benne a becsvágy, hogy megfeleljen a szeretett és csodált szülő igényeinek.

 

Célszerű bemutatni, majd sokszor ismételni az elvárt viselkedést, megdicsérni, ha megfelelően követi a mintát, tévesztés esetén emlékeztetni a helyes viselkedésre /pl. szeretnénk megtanítani, hogy kérje szépen, ha valamit akar. Magunk is mondjuk ezt minél gyakrabban, ha ő is használja, mondjuk neki, hogy milyen udvariasnak és okosnak tartjuk. Ha néha rosszat mond, figyelmeztessük hibáira: "Kérem szépent szokás mondani, nem pedig addidét!"/.

 

Mindent azonnal akar csinálni. Nagyon ragaszkodik bizonyos meghatározott rendszerhez, szokásokhoz. Az állandó sorrend a biztonságot jelenti számára. Új dolgot csak akkor fogad el, ha arra maga jött rá, de akkor aztán makacsul kiköveteli.

 

Hangulata változó: a ragaszkodó szeretet /"kapaszkodó korszak"- hiába küldjük játszani, kapaszkodik a felnőttbe/, biztonságot keres, mert a külvilág sok jelenségétől fél. Legyünk vele türelmesek, annál hamarabb és zökkenőmentesebben elmúlik, utána magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb, derűsebb lesz/ és a dühroham szélsőségei között ingadozik. Alkalmazkodjunk hozzá, mert ha most nem kap lehetőséget az önállóságra a kiskori dacból erősen elutasító magatartás alakulhat ki. Ne tiltsunk túl sokat, mert minél kisebb a mozgástere, annál nehezebben viseli a korlátokat. Ha feltétlenül szükséges tiltanunk /a fontosabb dolgokban, mint pl. a lefekvés és felkelés ideje stb. maradjunk továbbra is következetesek. Ezt nyugodtan, kedvesen és határozottan hajtsuk végre/, indokoljuk meg. Sikerrel próbálkozhatunk a rábeszéléssel is. Egyes dolgok ínyére vannak, mások nem. Nem gondolja át a dolgokat előre, türelmetlen ha valami nem sikerül azonnal.

 

Sokkal jobban részt vesz a közös játékban. Tanítsuk meg a játékban való társas együttműködésre és arra, hogyan ossza meg a játszás örömét másokkal.

 

játékosan tanítsuk meg a rendrakásra, de lehetőleg ne vigyük túlzásba /"Mielőtt új játékot veszel elő, rakd el a többit"/. Ez megköti a fantáziát, megakadályozza a rögtönzést, hogy amit kitalált, azonnal meg tudja csinálni.
- ne csapjunk patáliát a káosz miatt, így hamarosan nem lesz okunk harcolni miatta. Ne feledjük azonban, ha mi nem járunk előtte a jó példával, tőle is hiába várjuk el. Ha tiszta, rendezett otthonban él, ő is ekkor érzi jól magát, ha nincs körülötte nyugtalanító összevisszaság
- szoktassuk rá, hogy mindennek megvan a helye
- saját szobája az ő birodalma, ahol neki kell összepakolnia. Tartsuk tiszteletben tulajdonát, nerendezkedjünk a megkérdezése nélkül
- játékosan vegyük rá a rendrakásra. Mondjuk azt: "versenyezzünk, ki tud több játékot a dobozába tenni". Néha tegyük el a játékok felét egy időre. Amikor elővesszük, úgy örül majd neki, mintha új volna.

 

Önállóságának gyakorlása során olyankor is elhárítja a felajánlott segítséget, amikor valóban szüksége volna rá.

 

Felébred benne a szeretet, a szó felnőtt értelmében véve: sajnálatot érez, ha fáradtnak lát minket, szívből együtt érez, amikor bánkódunk valami miatt, megsimogat, vigasztalni próbál. Erős a vágy benne, hogy boldogabbá tegyen bennünket és alkalmazza az egyetlen általa ismert módszert: átölel és azt mondja "szeretlek". Ezek az érzések és cselekedetek önzetlenségéről tanúskodnak: mást helyez előtérbe önmagával szemben, őszintén törődik másokkal, örömet és vigaszt akar nyújtani. Vigasztalhatatlan, sőt önmagát sem szereti, ha rosszallásunkat érzi. Jó akar lenni, hogy rászolgáljon szeretetünkre és elismerésünkre. Jó akar lenni, hogy önmagát is szerethesse. Úgy fejlődik társas lénnyé, hogy magáévá teszi álláspontunkat saját törekvéseivel szemben. Az elfogadhatatlan vágyak leküzdése terén tett első lépései igen áttételesek más, környezetében lévő emberekre vagy tárgyakra ruházza át ezeket a negatívumokat. Úgy kezd harcolni a "rosszal" hogy azt kiveti magából /sokkal könnyebb külső ellenséggel harcolni, mint azzal, amelyik bennünk lakozik/.

 

"Azonosulással" tanul- utánoz, a felnőttek helyébe képzeli magát, szerepükben úgy viselkedik, amilyen viselkedést tőlük elvárna. Még a kifejezések, hanglejtés is azonos a felnőttével.

 

Kialakulnak az érzékszervi, mozgásos sémák: az észlelések fokozatosan élménnyé kapcsolódnak össze, s minden élményből a leglényegesebb elemek őrződnek meg.

 

Tegyük játékossá a "nemszeretem" dolgokat és rögtön megjön a kedve /pl. ha tiltakozik a krémezés ellen, tegyünk krémpöttyöket a bőrére. Közben persze ő is megmondhatja, hova kerüljön a következő pötty. Utána nevezzük el közösen a pöttyöket, végül pedig az összes pötty együtt fog táncolni, vagyis elkenjük őket/.

 

Egyedül is ki tud menni a vécére /2,5 éves korig/.

 

A nemi szerv érintése már kellemes érzést vált ki benne. Ugyanúgy fedezi fel, mint testének egyéb részeit. Nem játszik vele huzamosabb ideig, nincs vele tudatos célja. Ne tiltsuk, próbáljuk elterelni a figyelmét ha mások is jelen vannak.

 

Észreveszi, hogy az emberek közötti barátság és szeretet érintésben is megnyilvánul /pl. ölelés/.

 

játékai: nagyobb darabokból álló kirakós játék, Lego Duplo, tompa végű olló, ragasztó, játék babakocsi, műanyag étkészlet, játék háztartási eszközök, játék ház /házilag: néhány asztalból, székből, kartondobozokból takaróval leterítve, játék autó, játék talicska, képes mesekönyv rövid mesékkel, beöltözés /pl. régi holmikba stb/, díszek és ajándékok készítése közösen, TV nézése /mértékkel, műsorokat szűrve. Ügyeljünk rá, hogy neki nem való műsorokat ne nézzen meg, napirendünk ne a TV műsorához igazodjon, ne menjen a mozgás, a családi együttlét, beszélgetés rovására. Nézzük együtt, s magyarázzuk el, mit látunk/. Ne a TV mellett altassuk a gyereket: a halkan duruzsoló televízió mellett látszólag mélyen alvó kicsi valójában felszínesen alszik. Ismerkedés színekkel, betűkkel, számokkal, papást-mamást játszik a babájával vagy más játékokkal, az építőkockákat már nem egymásra rakja, hanem tervszerűen használja /pl. falat épít, el is tudja rakni őket a dobozba, visszarúgja a labdát anélkül, hogy elvesztené az egyensúlyát, nem össze-vissza firkál, hanem függőleges és vízszintes vonalakat rajzol, mintha írni akarna, sárból, homokból és agyagból alakít formákat, élvezettel fest, mázol, különös színeket folyat egybe, órákig eljátszik vízzel és festékkel. Rajzai, "festményei" érzelmeit, indulatait fejezik ki valamint azt is, hogy érzelmi és értelmi élete elérte-e a korának megfelelő fejlettséget. Ne szóljunk bele a munkájába, pacázzon, "pirosítsa a lovat" stb. Nem azt rajzolja amit lát, hanem amit tud róla /pl. a bezárt szekrénybe belerajzolja a ruhákat, a ház túlsó oldalára odarajzolja a kertet, mintha a ház átlátszó volna/.

Gyermek 2,5 évesen : 

 

Tud lábujjhegyen járni, felugrani a levegőbe, fel/le ugrál tárgyakról. Egyedül veszi le a nadrágját és a bugyiját, begombolja a nagyobb, könnyen elérhető gombokat.

 

Végiggondolja az újonnan tapasztalt dolgot, és tanulságot von le belőle. Előre eltervez dolgokat, kreatívabbá válik, gazdagodik a képzelete.

 

Az első tétova lépéseket teszi az önkorlátozás irányába. A kritika még a cselekvés után kullog, hamarosan azonban megelőzi és megakadályozza a tettet /pl. ha olyan dolgot készül csinálni, amit a szülő helytelenítene, a kezdeti vonakodás után bár megteszi, de tevékenysége közben összeszidja magát/. Lelkiismeretről még nem beszélhetünk, bár már képes uralkodni ösztönein és késztetésein valamelyest /feltéve, ha ezt a környezetében élő felnőttek megkövetelik tőle/. Ugyan bűnösnek érzi magát, de csak akkor lesz bűntudata, ha kiderül a vétség. Valahányszor egy vágyát meg akarja fékezni, azt is meg kell mondania magának, hogy mit tegyen helyette. Ebben a korban ez igen fárasztó, ezért gyakran elmulasztja megadni magának a megfelelő jelzést, vagy túl későn jelez. Ne lépjünk fel túlzott szigorral, mivel a szülőktől való félelem megnehezíti a kicsi dolgát az önfegyelem elsajátításában, ráadásul ellenállást vált ki belőle. Csökkentsük olyan mértékűre a vele szemben támasztott igényeket, amit igazából teljesíteni tud. A kifogástalan viselkedés legerősebb ösztönzője a gyermek vágya, hogy buzgón kövesse szeretett példaképét, a szülőt. Hiába tiltjuk el bizonyos tárgyaktól, amíg nem tanulja meg leküzdeni vágyait /ez nem makacsság, még nem lehet vele okosan beszélni/, amely azok megérintésére, megismerésére irányul, hasztalan. Inkább a "pótló technikákhoz" nyúljunk, azaz tereljük el figyelmét más irányba, és azzal nyújtsunk pótkielégülést, pótcélt. Megtanulja, hogy a terveket néha el kell és el is lehet halasztani. Ezzel a felismeréssel válik egyre kiegyensúlyozottabbá, kevesebb konfliktusba keveredik környezetével, bár sokszor még képtelen elegendő ellenállást kifejteni saját ösztöneivel szemben, ez a türelmesség óriási erőfeszítést kíván tőle.

 

Kezdi izgatni, hogyan működnek a tárgyak, beszédében állandóan felbukkan a "miért" szó. Pontosan, a fogalmakat egyszerűen elemezve válaszoljunk kérdéseire, akkor is, ha látszólag butaságot kérdez. Ha magunk sem tudjuk a választ, mondjuk meg neki őszintén és ígérjük meg, hogy utánanézünk /tartsuk is be/.

 

Ugrásszerűen megnő a szókincse, kezd egyszerűbb mondatokban beszélni, de a ragokat, jelzőket, múlt, jelen és jövő időt rosszul használja. Még nem képes felfogni a történések sorrendjét, az egymást követő képek jelentését. Tudja mi a különbség a kisfiúk és a kislányok között, kezdi felfogni a számokat.

 

Megismerkedik a társalgás alapszabályaival: megfigyeli, hogy a felnőttek általában felváltva beszélnek. Tudja, hogy az emelkedő hanglejtés kérést, az ereszkedő állítást jelent, ragozni kezd, elsősorban birtokos személyragot használ /pl. "az én labdám"/. használja a "nem tudok", "nem akarok" kifejezéseket, kezdi kifejezni a cselekvéseket /pl. "kutyus ugat"/. Gyakran használ kérdést és kijelentést váltakozva /pl. "Apu elmegy, hová megy apu?"/. Lefekvésnél halogató taktikához folyamodik. Elvárhatjuk tőle, hogy megértse érvelésünket, és hajlandó legyen lemondani arról, ami az övé /pl. odaadja másnak a játékát stb./.

 

Keresi a hasonló korú gyerekek társaságát, elkezd együtt játszani másokkal,kezdődnek az igazi szerepjátékok /3 éves korig/: ébredezik gyermekünkben a szociális érdeklődés. Megtanulja, hogyan képzelheti bele magát mások helyzetébe, hogyan azonosulhat az övétől eltérő helyzetekkel.

 

 

 Gyermek 3 évesen : 

Tudja, hogy éjjel álmodik, álom és valóság nem ugyanaz. Szobatiszta /izgalom hatására a teljesen szobatiszta gyerek is bepisilhet néha. Visszaeséssel kb. 4 éves korig számolni kell/.

Felfelé úgy megy a lépcsőn, hogy felváltva lép a lépcsőfokokra. Lefelé még mindkét lábát ráhelyezi a lépcsőfokra, csak aztán lép egyik lábával lejjebb. Az utolsó lépcsőfokról le tud ugrani. Néhány másodpercig tud fél lábon állni.

Ha a kapcsok, gombok stb. könnyen elérhető helyen vannak, teljesen fel tud öltözni, és le tud vetkőzni. Önállóan eszik. Becsatolja a szandálját, használja az ollót, pedig ez bonyolult mozdulatot igényel.

Célzottan, de játékosan fejlesszük kézügyességét, koncentrálókészségét /pl. segíthet a főtt krumpli hámozásában, darabolásában. Egy nem túl éles, lekerekített végű kést adjunk a kezébe, tanítsuk meg a helyes kéztartásra. Formákkal szaggathatja a tésztát, rakosgathatja őket a tepsibe, a kész aprósüteményt megkenheti olvasztott tortabevonóval/.

Megjelennek a hátsó zápfogak, megkapja a hatodik kötelező védőoltást /Di-Per-Te + OPV/.

Az immunrendszer erősítésének és az edzettség növelésének újabb állomásai: bíborkasvirág /Echinacea purpurea/ kúraszerű alkalmazása, mozgásos légfürdőzés /pl. reggeli torna, játék a szabadban/, kisebb túrák a környező erdőkben, vízzel való edzés
1. hideg vizes törölközővel való ledörzsölés a végtagok felől a test középpontja felé haladva, a bőr enyhe kipirulásáig való törölgetése, pizsamába bújtatás, gyors ágybafektetés
2. hideg víz folyatása a lábszárra
3. 3 perc forró, majd 5-10 mp. hideg vizes lábfürdő. A későbbiekben lelocsolás, zuhanyozás, pancsolás következik fokozatos vízhőmérséklet csökkentéssel, szauna /gyermekek esetében különösen ügyelni kell a szaunázás "alapszabályainak" betartására: enyhébb lehűtési fázis, illóolajok használatának valamint a szaunázás közbeni ivás mellőzése, fokozatos időtartam-növelés - 1. hét 2X6 perc, 2. hét 2x8 perc, 3. hét 2x10 perc, 4, héttől 2X12 perc. Csak egészséges gyermekkel, a gyermekorvossal egyeztetve, fogjunk hozzá a fent említett módszerekhez. Hatásuk kizárólag rendszeres alkalmazás esetén érvényesül. Ismertessük meg a rendszeres, játékos testmozgással is, ez a későbbi sportszeretet alapja.

Tanítsuk meg neki adatait /teljes nevét, címét/, beszéljük meg mit csinálna, ha elveszne.

Összetett mondatokat használ, figyelme egyszerre egyetlen tárgyat képes csak megragadni. Szívesen emlékszik vissza közös programokra, de gyors válaszában gyakran téved. Hosszabb, összefüggő történeteket képes végighallgatni és befogadni. Idézzük fel az előző napi mese cselekményét, szereplőit. Vásároljunk neki színvonalas, gazdagon illusztrált ismeretterjesztő gyermekenciklopédiákat.

A játékon keresztül támad fel benne az érdeklődés mások iránt /pl. eljátssza a doktor nénit, utánozza a buszsofőrt stb/. Nemcsak indulatait, érzelmeit, de ismereteit is játékban fejezi ki, gyakorolja. Előbb megfigyeli, majd eljátssza a különböző szerepeket. Ebben az utánzásban tanulja meg és rendszerezi mindazt, amit tud a világról. Úgy ismeri meg a világot, hogy egy időre ő lesz a világ- így érti meg. A játékvilágban bontakoznak ki azok a képességei, amelyekkel később az igazi világban eligazodik. Olyan dolgokat tanul játék közben, amelyekkel a valóságos problémákat meg tudja oldani. Ne zavarjuk meg, csak akkor szóljunk közbe, ha új információt szeretnénk közölni vele /pl. a buszsofőr előbb mondja, hogy "Vigyázat, indul a kocsi" és csak azután csönget/. Ezt a segítséget örömmel fogadja a kicsi, mert minden erejével azon van, hogy pontosan utánozzon.

Egyre barátkozóbb, szívesen játszik más gyerekekkel megtanulja tiszteletben tartani mások tulajdonát. Megtanulja elfogadni azokat az eseményeket, amelyeken nem tud változtatni /pl. eltörte egy féltett játékát/. Az őt érintő dolgokban kérjük ki a véleményét, így megtanulja, hogy tekintettel kell lenni egymásra. Önkontrollja még mindig külső tényezőktől, dicséretünktől és szidásunktól függ. Lelkiismeretről azért nem beszélhetünk még, mert az belülről irányított viselkedés, amely nem kíván külső ellenőrzést. Jobban alkalmazkodik a kisebb következetlenségekhez. Megérti, hogy szülei nem állhatnak mindig és mindenben a rendelkezésére.

Fokozódik a balesetveszély /6 éves korig/, mivel ebben az életkorban már meglehetősen önállóan - azaz szülői segítség nélkül - igyekszik közvetlen környezetét megismerni, felderíteni. Az óvatosság azonban majd csak a tapasztalat birtokában lesz meg, és mivel ő még csak a tapasztalatszerzés küszöbén áll, időnként hajmeresztő dolgokat próbál ki. Ha azt látjuk, hogy odajön és azt figyeli, mit csinálunk, feltétlenül vonjuk be őt is tevékenységünkbe. Korához képest, lehetőleg a legrészletesebben magyarázzunk el mindent, főképpen a veszélyeket. Mutassunk meg neki mindent, ami érdekli /pl. engedjük meg hogy óvatosan megtapintsa a forró teáskancsót, emeljük le a tetejét, hadd nézzen bele/. Kíváncsisága ezzel kielégül, tapasztalatot szerez, de nem a maga kárán. Abból is tanulhat, ha pl. velünk történt baleset: mutassuk meg a sebet. További lehetőségek, hogy amit megmutattunk neki, ahhoz készítsünk vagy vegyünk játékszerszámokat. Ha vannak célok, amiket ő tűz ki maga elé, és amik elérése érdekében önállóan dönthet és dönt is, akkor a felelősségérzet korán kialakul, ez minden téren jobban védi őt, mintha örökké mellette lennénk
- ügyeljünk arra, ne maradjanak elöl veszélyes holmik /pl. tűpárna, gombosdoboz, gyufa, nejlonzacskó, lázmérő, villanykörte stb./
- a kisgyermek szempontjából veszélyesnek minősülő házimunkát /pl. folttisztítás, főzés/ halasszuk az alvás idejére, vagy akkorra, amikor valaki sétálni viszi őt
- ha nagy felfordulással járó esemény zajlik a lakásban, mindig legyen valaki, aki ügyel a gyerekre
a szabályok elsajátításának leghatékonyabb módja, ha azonosul a szabályok közvetítőjével, a szülővel /pl. "A papa nem kínozza az állatokat. Én vagyok a papa, tehát nem húzom meg a cica fark&aacu

Oldal: Gyermek 1-3 éves fejlődése
Boldog Mama-Baba - © 2008 - 2024 - boldogbaba-mama.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat