Korai jelek
Az első gyermeküket váró édesanyák általában rendkívül tanácstalanok a szülés megindulásával és főleg annak előjeleivel kapcsolatban. Ez nem véletlen, hiszen ahány kismama, annyi változat létezik. Különösen igaz ez a korai jelekre, de azért lássunk néhány tünetet, amit viszonylag gyakran tapasztalnak a szülés előtt álló anyák. A közeledő szülést kb. 2-4 héttel (sokadik babásoknál 1-2 héttel) fokozódó medencenyomás előzheti meg, mely miatt fájhat a szeméremcsont, a gáttájék és a hát, valamint nyilalló „szúrásokat” is tapasztalhatsz, mely a medencefenék izomzatából indul ki. Ennek oka a baba fejének beilleszkedése a kismedencébe. Ezzel a folyamattal párhuzamosan az egész pocak lejjebb ereszkedik, aminek köszönhetően ismét könnyebbé válhat a légzésed, megszűnhet a gyomorégésed, és visszatérhet az étvágyad. Megjegyzem, ennek ellenére az utolsó időszakban mégis a hízás leállása, sőt akár fogyás is tapasztalható. A méhszáj lazulásával erőteljesebbé válhat a hüvelyi folyás, illetve sűrű, nyákos, esetleg véres váladék formájában távozhat a nyakcsatornát védő nyákdugó, amire a méhszáj megnyílására lehet következtetni. Sokaknál rendszeresen hasmenés fordul elő. Különböző időpontokban és eltérő mértékben ugyan, de a legtöbb kismamánál jelentkeznek az ún. Braxton-Hicks-féle összehúzódások, vagyis a jósló fájások. Ezek célja, hogy kitágítsák a méh alsó szakaszát, lehetővé téve ezzel, hogy a baba feje beágyazódjon a kismedencébe. Jellemző rájuk, és főleg emiatt különböztethetők meg a valódi fájásoktól, hogy meglehetősen rendszertelenek. Ezek mellett számos szubjektív tünetet észlelhetsz, hangulati ingadozásaid lehetnek, vagy éppen rád törhet a „fészekrakási kényszer”.
A vajúdás kezdete – a szülés megindulása
A szülőfájásokat sokmindenhez szokták hasonlítani (gyomorrontáshoz, menstruációs görcshöz, stb.), de van néhány jellemző, amely alapján biztos lehetsz abban, hogy megkezdődött a vajúdás. A jóslófájásokkal ellentétben az igazi fájások rendszeresek, nem múlnak el pl. helyzetváltoztatásra sem, hanem egyre intenzívebbek, egyre hosszabbak, és egyre sűrűbben jelentkeznek. Mérd a fájások és a fájásszünetek hosszát, így pontosan nyomon tudod követni őket! Jellemző még, hogy ekkor már nem csak az alhasi terület, hanem az egész méh fáj, és a fájdalom átterjed a hátra és a combokra. A fájások alatt általában a magzatmozgások is csökkennek, sőt olykor mozdulatlanná is válik a baba. Először szülő nők esetében a fájások kezdetétől 10-12 óra is eltelhet a gyermek megszületéséig, ezért nem kell sietni. A vajúdás kezdetén próbálj meg pihenni, lazítani, esetleg sétálj egyet! Figyeld az órádat, és 10 perces fájásokkal indulj el a kórházba!
A szülés megindulásának másik módja a magzatburok megrepedése fájástevékenység nélkül, azaz az idő előtti burokrepedés. Ilyenkor az átlátszó, szagtalan magzatvíz vastagabb sugár vagy kisebb szivárgó erecske formájában távozik. Azzal, hogy a magzatburok megreped, lehetőség nyílik a hüvelyből felszálló fertőzésre, mely a magzat méhen belüli infekcióját okozhatja, és életét veszélyeztetheti. Ezért a felszálló fertőzés megelőzése érdekében érdemes 2-3 órán belül beérni a kórházba, ahol, ha a spontán fájástevékenység nem indul meg, a burokrepedést követően 6 órán belül fájáskeltő infúzió adásával fájásokat provokálnak.
Megindult fájástevékenység mellett a magzatburok a szülések 60-70%-ában reped meg a tágulási szak valamely fázisában. Ennek elmaradása esetén a szülészek gyakran alkalmazzák az eszközös burokrepesztést, mivel ezt követően a fájástevékenység hatékonysága fokozódik.
Szülés történeteiteket /beszámolóitokat elküldhetitek e-mail-ben az alábbi címre :
boldogmama.baba@gmail.com
Ezekből amennyit tudok megjelenítek az oldalon az erre létrehozott rovatban . Segítsük ezzel is a szülésre készülő kismamákat .